Manapság nagyon felkapott téma a Z generáció elemzése, megértése és megmagyarázása.

Nem vagyok generációkutató, nincs tanult tudás a birtokomban erről a témáról de magáról a jelenségről van mit mondanom az alapján amit látok az én kis buborékomban.

Általánosítás

Szeretünk általánosítani. Valahogy így van bedrótozva az emberi agy hogy a jelenségeket csoportokba szedjük és rájuk rakjuk a bélyeget, legyen szó arról hogy milyen telefont használ az ember, milyen kocsit vezet, honnan származik, milyen politikai nézeteket val, lehetne még sorolni a példákat.

Így van ez a generációkkal is.

Mint mindenben itt is a szélsőségeket szeretjük kiemelni, azok maradnak meg az emberben, azokon lehet "csámcsogni".

Széles körben elterjedt általánosítás, hogy a fiatal generáció csak a mobil telefonját bámulja, napi 5 órában pörgeti a Tiktokot, figyelemzavaros, nyughatatlan és nehezen kommunikál a virtuális világon kívül.

Nyilván ez így nem igaz, mégis általában ezt a megítélést hallom ha szóba jön a fiatal generáció úgy általánosságban.

Társadalmi nyomás

Ahogy mondtam nem vagyok szakember nem is akarok ebbe a részébe túlságosan belemenni csak mint laikus leírni a gondolataimat.

Adott egy korosztály akiknek rendelkezésére áll a világ összes információja a kezdetektől fogva. Nekik már nem kellett elmagyarázni az internetet, ebbe születtek, ebben nőttek fel.

Napi szinten rengeteg impulzus éri őket, szinte végtelen a szórakozásra alkalmas lehetőség és egy hatalmas piacot jelentenek a kapitalizmus gépezetének. Szinte versenyeznek a figyelmükért. Közben pedig:

Maradjunk annyiban, hogy nincsen könnyű dolguk.

Ezt neveltük beléjük...

Meg szeretnék osztani egy friss, személyes tapasztalatot:

Egy konferencián beszélgettünk az előadóval amikor odalépett két jólfésült, 20-as éveik elején járó fiatalember. Közbevágva az aktuális beszélgetésnek odaléptek az előadó elé, bemutatkoztak, kezet nyújtottak majd elkezdték hadarni a sales pitch-et.

A megszólított beszélgető partnerünk jelezte nekik hogy várjanak pár percet amíg befejezzük a témánkat. Itt már látszott hogy észrevették mennyire tolakodóak voltak és elkezdtek mocorgoni, lehet nem a legjobb első benyomást keltették.

Befejeztük a beszélgetést, a srácok bocsánatot kértek, mi poénkodtunk azon hogy semmi gond, jó ez a fiatalos, törtető vírtus csak azért módjával.

Remélem azért jól sikerült nekik a pitch. 🙌

Ki lehetett volna ezen akadni, rájuk is lehetett volna förmedni de hazafelé a kocsiban arra gondoltam, hogy szegények ezt látják, ez van kommunikálva feléjük: menjél, kaparj, hajtsál, lépd át a határokat, legyél céltudatos.

Nem gondolom hogy az ő hibájuk lenne.

Megértés

Sokan úgy tesznek mintha a Z generáció valami megfejthetetlen új evolúciós lépcsőfok lenne. Skatulya & bélyeg.

Beszélgettünk párszor ebben a témában más cégvezetőkkel és én rendre meglepődtem mások tapasztalatain. Most nem a 14 évesekről beszélek, hanem a 18-24 éves korosztályról, mint munkáltató. Én nem érzek akkora szakadékot. Nálunk a legfiatalabb munkatárs 20, a legidősebb 40. 20 év a különbség és még sem érzem azt hogy másképpen kellene hozzájuk állni.

Persze vannak különbségek, más motiválja őket, más fordulatszámon pörögnek minden téren, de ez ugyanúgy igaz egy 28 évesre és egy 33-ra is.

Nem vagyunk olyan különbözőek mint azt sokan hiszik. Ha rájuk aggatjuk ezt a generációs skatulyát azzal az a baj hogy el fogják hinni és olyanná fognak válni. Tudom mert nekem (nekünk) is meg voltak ezek, én még emlékszek rá.

Ugyanolyanok vagyunk  

Cseréljük ki a mobiltelefont a Pentium 1-es gépekre, az internetet pedig a TV-re.

Ha mi bárhova magunkkal tudtuk volna vinni a CRT monitoros gépet, vagy bármikor nézhettük volna azt a műsort amit szeretnénk (főleg úgy hogy nem kell a családdal csatát vívni, hogy mit nézzünk azon az egy szem TV-n) nekünk nem ugyanilyen gyerekkorunk lett volna?

Nem lett volna jobb de ne legyünk naivak: pont ugyanilyen. 

Ugyanúgy baromságokat raktunk volna fel az internetre, állandóan telón függtünk volna. 🥶

Az emberi természet, viselkedés, az igények nem igazán változtak csak a környezet és a lehetőségek. Ugyanaz hajtja őket mint anno minket, nincs nagy megfejtés.

A mi és előttünk levő generaciók felelőssége hogy mennyit szeretnénk átadni nekik, hogy példát mutassunk. Mert nagyon sok buktató van előttük, ezért különösen fontos manapság (főleg szülőként) figyelni rájuk és jelen lenni az életükben.

Mi adtuk nekik ezeket a lehetőségeket, sokszor felelőtlenül és most morgolodunk hogy élnek velük. 

Az álmegértés, leereszkedés vagy pálca törés helyett próbáljuk elfogadni őket, hagyni hogy tanuljanak a hibáikból, felnőttként kezelni őket.

Én csak remélem hogy ez a generáció 10-20 év múlva még emlékezni fog arra, hogy milyen nem megértettnek lenni és sokkal természetesebb lesz nekik elfogadni az újabb generációkat azok minden furcsaságával együtt.